Vida Vitalis - Lebens Elixier (Élet elixír)

Ortomolekuláris termék (Ortomolekuláris medicináról részletesen itt olvashat>>)

Összetevők és azok hatásai a szervezetre

Aronia (Feketeberkenye):

Az aronia, más néven a csodálatos fekete berkenye sok antioxidáns-készítmény alapja. Az aronia a rózsafélék családjába tartozik. Igen nagyra becsülik a táplálkozással és gyógynövényekkel foglalkozó szakemberek. A mély lila, erős színezékű kis bogyók csodálatos tulajdonsággal bírnak. Jelentős mennyiségű C- és P-vitamint, további vitaminokat, pektint, szerves savakat, mikroelemeket, cukrot, csersavat tartalmaznak. Eredetileg Észak-Amerikából származik, de ma már a világ számos pontján termesztik. Európában is több mint 100 éve ismert és sok helyen termesztett, tisztelt növény. A volt Szovjetunióban óriási területeken kezdték el termeszteni és nemesíteni a könnyen megtelepedő új fajtákat. A "hegyek gyümölcsének" is nevezik, mivel jól bírja a fagyos, magas fekvésű vidéket. A fekete berkenye egyik legnagyobb termesztője és feldolgozója napjainkban Németország. Az elmúlt években élelmiszer-szinezékként is felfedezték, ezért egyre jobban előtérbe került a termesztése.

Számos gyógyszernek és gyógyhatású készítménynek képezi alapját.

Kiemelten magas az antocianin- és flavonoid-tartalma, továbbá a kalcium, jód, vas, bór és mantán-tartalma is.

Magas antioxidáns-tartalma miatt jelentős a szabadgyökfogó hatása van.

Idegrendszeri problémák esetén is hatékony, gátolja az öregedési folyamatokat.

Kiváló méregtelenítő hatású, koleszterin-csökkentő, bélműködés-javító.

Gyomorhurut, vérzékenység, vérszegénység, vérnyomás-problémák, immunrendszeri betegségek, máj- és epebántalmak, gyomorgyulladás, allergia, bőrbetegségek és káros sugárzások okozta hatások ellen is jótékonyan hatnak az aronia páratlan összetevői.

Gránátalma:

A gránátalma a szerelem, a termékenység és a bőség ősi jelképe. A mítosz szerint a szerelem görög istennőjét, Aphrodité a tengerből kilépő szépség lába nyomán csodálatos növények többek között a gránátalma sarjadt. Ezek voltak az ókori hellének legkedveltebb vágykeltői.

A gránátalmát többek között a termékenység szimbólumának is tekintik, a sok, szám szerint 613 magja miatt. Hazájában, Görögországban még mindig a lét és megsemmisülés, a termékenység jelképe.

Gyógyhatása

Számos kutatás bizonyítja jótékony hatását. A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz polifenolokat, C-vitamint, flavonoidokat, gyümölcscukrot és leggazdagabb forrása az ellagsavnak nevezett természetes anyag.

A szakemberek elsősorban érelmeszesedés és magas vérnyomás megelőzésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésében és kezelésében. Kutatások kimutatták, hogy 20%-al képes csökkenteni a szervezet LDL (káros koleszterin) szintjét.

A Wisconsin Egyetem (USA) kutatói kimutatták, hogy a gránátalma gyümölcskivonata képes meggátolni a bőrrák kialakulását. Egy másik kutatás szerint a gránátalmából kivont anyagok jelentős védőhatást fejtenek ki a prosztatarák, illetve humán rákos emlősejtek ellen.

A gyümölcs hatóanyagai csökkentik a vér koleszterinszintjét, és egyúttal korlátozzák a cukor felszívódását a belekben, ezért a cukorbetegség megelőzésében is szerepe lehet. Kutatások szerint a gránátalma levének háromszor akkora az antioxidáns hatása, mint a vörösbornak vagy a zöld teának.

Egy mostani kutatás szerint a gránátalmalé segíthet a vesebetegségben szenvedő dialízis pácienseknek is a fertőzések és különböző szív- és érrendszeri problémák leküzdésében. Indiában a nők régóta fogyasztják a gránátalma magjait, melyek bőségesen tartalmaznak növényi ösztrogéneket, C-, B5-vitamint és káliumot. A magok szabályozzák a hormonháztartást, gyulladás gátló és erősítő hatásúak.

Dr. Batya Kristal (Western Galilee Kórház, Technion-Izrael Technológiai Intézet), Lilach Shema és kollegáik 101 dialízis beteget vizsgáltak meg, akik egy éven keresztül minden dialízis kezelés előtt egy pohár gránátalmalevet, vagy egy pohár placebó italt kaptak. (Ez utóbbi nem tartalmaz hatóanyagot). A laboratóriumi tesztekből kiderült, hogy a gránátalmalevet fogyasztó betegeknél ritkábban alakultak ki gyulladások és a szabadgyökök miatt létrejövő oxidatív stressz által okozott szövetkárosodás is ritkább volt. A gránátalmalevet fogyasztók ezen kívül ritkábban kerültek kórházba különböző fertőzések miatt. A legújabb felmérések szerint a gránátalmalé fogyasztása csökkentheti a szív- és érrendszeri megbetegedésekre való hajlamot, ez pedig különösen fontos a vesebetegeknek, akik leggyakrabban fertőzések vagy kardiovaszkuláris megbetegedések miatt hunynak el. "A klinikai vizsgálatok természetesen még hátravannak, de reméljük, a gránátalmalé fogyasztása hamarosan mindennapi része lehet a krónikus vesebetegek kezelésének" - nyilatkozta Dr. Kristal.

Vörös áfonya:

Vese- és érvédő áfonya

Az amerikai áfonya (tőzegáfonya, latin nevén Vaccinium macrocarpon) a három Észak-Amerikában őshonos gyümölcs egyike (a fekete áfonya és a szőlő mellett). Az őslakos indiánok főleg a péppé zúzott áfonyát fogyasztották, de használták festékként és gyógyszerként is. Már a korai telepesek felfedezték, hogy ha az áfonyát a juharszirupban felfőzik, akkor a kesernyés gyümölcs édes szósszá válik, ami a sült húsok páratlan kiegészítője lehet.

Az áfonya a függetlenségi háborúban új szerepkört kapott. Ami a brit hadsereg citroma, az, az amerikai haditengerészet áfonya lett. A hajók fedélzetén hordókban tárolt áfonya óvta meg a hosszú utazások elszenvedőit a C-vitamin hiányától, a skorbuttól.

Rendkívül egészséges.

Egyrészt kiváló tápanyag- és ásványi anyag (Ca, Mg, K) valamint C, B, A-vitaminforrás, másrészt számos betegség megelőzésében, leküzdésében hasznos. A flavonoid-tartalmának köszönhetően csökkenti a szívinfarktus kialakulásának veszélyét. A húgyúti fertőzések megelőzésére is használható, mivel megakadályozza az ún. Escherichia coli baktérium megtelepedését. Sőt, állítólag a fogínygyulladást okozó baktériumok ellen is kiváló védelmet nyújt. Antioxidáns-tartalma révén pedig csökkenti a rákos daganatok kialakulásának veszélyét, azáltal, hogy megakadályozza a szabad gyökök képződését. Emiatt a szervezet ellenálló-képességét is növeli. Nagyon sok antioxidáns fenolt tartalmaz. Összehasonlítva például a többi magas fenol-tartalmú gyümölccsel, a fekete áfonyánál kétszer több, a körténél, szőlőnél 15-20%-kal több fenolt tartalmaz.

Az áfonya bogyós termését sokféleképpen hasznosítják a népi gyógyászatban, mert sokfajta ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz. Magas káliumtartalma mellett többek között kalcium, vas, magnézium, és mangán található benne. Hagyományosan a szív- és érrendszeri betegségek ellen fogyasztják, de jelentős A-vitamin-tartalma miatt a vitaminhiánnyal összefüggő szemproblémákat is enyhíti. Jótékonyan hat az emésztésre. Háziszerként bélhurut ellen is alkalmazzák.

Sejtvédő antioxidánsok

A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban, melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők az olyan krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, a koleszterin-lerakódás, a szívinfarktus, a bőrproblémák, a daganat, és a memóriazavar.

Az antioxidáns hatású bioaktív anyagok hatástalanítják a szabad gyököket, így korlátozzák a szervezetben a fertőzések és a gyulladásos folyamatok kialakulását. Azzal, hogy megvédik a szervezetet a káros molekuláktól, növelik az immunrendszer ellenállóképességét.

A gyümölcs az antioxidánsok mellett sokféle ásványi anyagot, például nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket és ként is tartalmaz, valamint kitűnő A-, B- és C-vitamin-forrás.

Egy kutatás során, melyben olyan 18 és 45 év közötti nők vettek részt, akik visszatérő húgyúti fertőzésekre panaszkodtak, bebizonyosodott, hogy a kapszula formájában szedett vörösáfonya-koncentrátum (400 mg naponta kétszer) három hónapig tartó szedésével a húgyúti fertőzés kiújulása látványosabban lecsökkent, mint a placebóval kezelt betegeknél. További kísérletek arra utalnak, hogy a vörös áfonya segíthet hólyagplasztikázott vagy vizeletpangással küzdő betegeknek nyálka- és gennymentessé tenni vizeletüket.

Kiknek ajánlott a vörös áfonya fogyasztása? Elsősorban azoknak, akik:

• Gyakori húgyúti fertőzésben szenvednek vagy arra különösen fogékonyak (cukorbetegek, rendszeresen úszók, vesebetegek).
• Vesekőképződésre hajlamosak.
• Vesehomokjuk van.
• Vizeletpangás áll fenn náluk: pl. prosztata-megnagyobbodáskor, hegesedés vagy daganat miatti vizeletelfolyási akadályoknál.
• Érbetegségekre való hajlamuk van (magas vércukor, zsíranyagcsere-zavarok, elhízás), vagy már kialakult náluk az érelmeszesedés.
• Magas a vérnyomásuk.

Acerola C-vitamin:

A már ismert gyümölcsök közül kétségkívül az acerola tartalmazza a legtöbb C vitamint. A vízben oldódó C vitamin nem tud szervezetünkben elraktározódni, ezért ezt naponta pótolnunk kell.

A természetes C vitamint tartalmazó étrendkiegészítő acerola kapszula nemcsak az optimális, hanem a megnövekedett C-vitamin szükségletet is fedezi erős megterhelés vagy legyengült szervezet esetén. A 400 mg acerola koncentrátumot és 100 mg C vitamint tartalmazó kapszulából napi 1-2 szem már elegendő.

Az acerola vagy barbadoszi cseresznye (Malpighia glabra, cereso, escobillo, health tree, Puerto Rican cherry) mintegy öt méter magasra megnövő, lombhullató fa, amely nagy mennyiségű, 1-2 cm átmérőjű, piros gyümölcsöt terem; ezek puhák, lédúsak, kellemes zamatúak. Az acerola fa vadon nő, de termesztik is Brazíliában, Dél-Amerika északi vidékein, Közép-Amerikában és Jamaikában.

A gyümölcs értékét az adja, hogy jelentős mennyiségben (4,5 %) tartalmaz C-vitamint (több mint 50-szerese a narancs C-vitamin tartalmának); ez az érés során gyorsan csökken, ezért a kereskedelmi forgalomba hozandó gyümölcsöt zöld állapotban szüretelik le. Ezen kívül sok káliumot, magnéziumot és A-vitamint is tartalmaz.

A brazilok a népi gyógyászatban vérzéscsillapításra, szíverősítésre használták. Egy maroknyi friss acerola vagy egy fél csésze frissen kipréselt lé, naponta 2-3 alkalommal meggyógyítja a lázat és a vérhasat.

Manapság az acerolából C-vitamin tablettákat és bőrápoló szereket készítenek, de jó hatású a vérszegénység, a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, reuma és tbc. fertőzés esetében is.

Szerző/Forrás: Dr. Bálint György

Resveratrol:

A resveratrol (trans-3,5,4'-trihydroxystilbene), egy, a vörös szőlőfajták héjában megtalálható anyag. Néhány éve került a tudományos érdeklődés középpontjába, a „Francia Paradoxon” egyik lehetséges magyarázataként, más szavakkal, hogy miért olyan alacsony a szív-és érrendszeri megbetegedések száma az egyébként magas zsírtartalmú étrendet követő franciák között. Ma már hatékony antioxidánsként , rák megelőzőként , és fitoösztrogénként tekintenek rá a tudósok. Úgy is hirdették: „Az üvegbe zárt Francia Paradoxon”.

Szív-és érrendszeri hatások

Sok kutatás sugallja, hogy az alkoholfogyasztás (különösen a vörösbor) csökkentheti a szív koszorúér megbetegedéseket. Néhány kutatás azt is bebizonyította, hogy a resveratrol hatékony antioxidáns. Megakadályozza az alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL, low-density lipoprotein) peroxidációját, és megvédi a sejteket az oxidálódott LDL káros hatásaitól, valamint a lipidek peroxidációjától. Azt gyanítják, hogy mivel hidrofilikus és lipofilikus tulajdonságokkal rendelkezik, így sokkal hatékonyabb lehet, mint a már régóta antioxidánsként is ismert C-vagy E-vitamin. Másrészről viszont, kevésbé hatékony, mint a quercetin vagy az epicatechin, mely ugyancsak a vörösborban található meg, többek között. Ugyancsak bebizonyították, hogy csökkenti a trombociták felhalmozódásának veszélyét is, így csökkentve az érelmeszesedés kockázatát. Egyelőre a kísérletek javát még csak laboratóriumi, in vitro körülmények között végezték. További, embereken és állatokon végzett tanulmányokra lesz szükség ahhoz, hogy egyértelművé váljon a resveratrol szedésének, fogyasztásának szükségessége és hasznossága.

Hatása a rákra

A resveratrolt folyamatosan vizsgálják arra vonatkozóan is, hogy milyen hatással van a rákbetegségek kialakulására, megelőzésére és kezelésére. A rák megelőzése tekintetében kimutatták, hogy antioxidáns hatása van, tehát gátolja a szabadgyökök kialakulását, valamint anti-mutagén hatása is van. A jelek szerint a resveratrol csökkenti a tumor fejlődését a ciklooxigenáz-1 enzim gátlásán keresztül – ez egy olyan enzim, mely az arachidonsavat olyan gyulladást okozó anyagokká alakítja, melyek serkentik a tumort növekedését. Egyes kutatások szerint a resveratrol az emberi promileukotikus leukémia sejtek differenciálódását okozza, valamint gátolja a ribonukleotid reduktáz enzim működését – ez az enzim szükséges a burjánzó sejtek DNS-szintéziséhez. Ugyancsak rokonszenves tulajdonságnak nevezhető az, hogy a vérképző sejtekre minimális toxicitást mutat csupán. További kísérletekre lesz azonban szükség ahhoz, hogy egyértelmű normákat állítsunk fel az emberi használatra vonatkozóan.

Ösztrogén és antiösztrogén hatások

A resveratrol és a dietil-stilbestrol (egy szintetikus ösztrogén) szerkezeti hasonlósága indította el a resveratrol esetleges fitoösztrogén hatását célzó kutatásokat (olyan növényi összetevő, melynek ösztrogénszerű hatásai vannak).

Az endogén ösztrogének olyan szteroid hormonok, melyek emberekben és más emlősökben termelődnek. Ezek a hormonok a sejtek ösztrogén receptoraihoz kapcsolódnak. Az ösztrogénreceptor komplex a DNS bizonyos szakaszaival lép kölcsönhatásba, hogy így stimulálja az ösztrogénérzékeny géneket. Ha egy anyag az ösztrogénreceptorokhoz kapcsolódik, és válaszreakciót vált ki az endogén ösztrogénekre, akkor az ösztrogén agonistának, ha megakadályozza az endogén ösztrogén által kiváltott válaszreakciókat, akkor azonban ösztrogén antagonista anyagnak nevezzük. A resveratrol kémiai szerkezete nagyon hasonlít egy szintetikus ösztrogén agonistáéra, a dietil-stilbestrolra, ami azt sugallja, hogy a resveratrol talán szintén ösztrogén agonistaként működik.

Mindazonáltal a resveratrol a kutatások során bizonyos körülmények között ösztrogén agonistaként, máskor pedig ösztrogén antagonistaként működött. Ösztrogénreceptor-pozitív mellrákos sejtekben a resveratrol ösztrogén agonistaként működött, endogén ösztrogén, azaz 14-béta-ösztradiol hiányában, viszont ösztrogén antagonistaként viselkedett az endogén ösztrogén jelenléte esetén. Jelenleg úgy tűnik, a resveratrol képes mindkét módon működni, a sejttípus, az ösztrogén receptorok izomer típusa (ER alfa vagy ER béta) valamint az endogén ösztrogén megléte vagy nemléte függvényében.

OPC:

Tudta, hogy az OPC* a C vitamin segéd molekulája, vagyis a C vitamin OPC jelenlétében sokkal nagyobb mértékben szívódik fel? Tehát megsokszorozza a C vitamin hatását. A föld összes növénye közül a szőlőmagnak az egyik legnagyobb az antioxidáns (OPC) tartalma.

*(oligomerikus proanthocianidin)* Mi az OPC? A részletes választ itt elolvashatja>>

Irodalmi adatok szerint az egész szervezetre ható antioxidáns OPC-k ez idáig a leghatásosabb láncreakciós szabadgyök semlegesítők, erősítik az érfalakat, erősítik az immunrendszert, javítják az ízületek mozgékonyságát.

Az OPC megsokszorozza a C vitamin hatását, csökkenti a gyulladásokat, javítja a vérkeringést, növeli a test mozgékonyságát, mivel a kollagénhez kötődik. Ezáltal fiatalító hatása van, úgy hat, mintha "szájon át bevehető kozmetikum" lenne. Nem mérgező, semmiféle mellékhatása nincsen.

Megakadályozza, hogy a vérlemezkék összeragadjanak vagy fennakadjanak a verőerek falán. Egészségünk egyik fő tényezője a hajszálerek átmérője és épsége. Egy ember annyi idős, mint az érrendszere, és éppen ezért van jelentős megelőző szerepe az OPC-nek.

Visszér esetén is nagy segítséget nyújthat, megszüntetheti az ödémákat és duzzanatokat, késlelteti a bőr öregedését.

Az OPC kíváló napvédő szer is, mivel semlegesíti a napsugárzás nyomán felszabaduló szabad gyökök hatását.

Számottevően javítja az agyi funkciókat, segít szénanátha és stressz esetén. Különösen a dohányosok számára nélkülözhetetlen, mivel a dohányzás megsokszorozza a szabadgyököket.

Koenzim Q10:

A Q10 koenzim (ubikinon, ubiquinon) létfontosságú a sejtszintű energiatermelésben, nélkülözhetlen a sejtek optimális működéséhez. A Q10 a sejtjeink - így az egész szervezet - energiával való ellátását szabályozza, katalizátorként támogatva a sejtek energiapótlását.

A Q10 koenzim egy vitaminszerű vegyület, másik neve ubikinon, az ubiquitus szóból, ami mindenhol jelenlevőt jelent. Gyakorlatilag az emberi szervezet szinte minden egyes sejtjében megtalálható, potenciális antioxidáns, a szabadgyökök szöveteket és sejtkomponenseket károsító hatása elleni védelem hatékony fegyvere.

A Q10-koenzimet a szív és a máj tartalmazza a legnagyobb koncetrációban, mert itt található a sejtekben a legnagyobb mennyiségű energiaszolgáltató egység, mitokondrium. A mitokondriumok a minden sejt citoplazmájában jelenlevő parányi erőművek, ahol a táplálékból magas energiatartalmú fűtőanyag, az adenozin-trifoszfát (ATP) molekula keletkezik.

Aminosavak:

Az aminosavak a fehérjék építőkövei, a test szöveteinek képződéséhez pedig húsz, különböző aminosavból felépülő fehérje szükséges. Az aminosavak közül tizenegyet képes előállítani maga az emberi test, míg a másik kilencet (melyeket alapvető, vagy esszenciális aminosavaknak nevezünk) a táplálékkal kell bevinnünk. Ezek a következők: metionin, treonin, lizin, izoleucin, valin, leucin, fenilalanin, triptofán. A hisztidin félig tekinthető esszenciálisnak, mert a szervezetnek nem minden esetben van szüksége külső forrásra az előállításához. Nem esszenciális aminosav az arginin, alanin, aszparagin, aszparaginsav, cisztein, glutamin, glutaminsav, glicin, prolin, szerin, és a tirozin. Az aminosavaknak ez a csoportosítása azonban nem a fontosságukat tükrözi, hiszen mind a húszra nagy szüksége van a szervezetünknek.

Vida Vitalis 8 eszenciális aminosavat tartalmaz egy kiegyensúlyozott formában.

B-vitaminok:

A B-vitaminok a vízoldékony vitaminok közé tartoznak. A B-vitamin család tagjai kémiai szerkezetüket tekintve igen eltérőek, közös bennük a vízoldékonyságon kívül, hogy hiányuk általában ideg-, és elmegyógyászati, emésztőszervi és bőrgyógyászati megbetegedéseket okoz.

A B-komplex többféle B-vitamint foglal magába, általában B1-, B2-, B6-, B12-vitamint.

Kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás esetén ritkán fordul elő a hiányuk, de például a gyomor-, illetve bélrendszeri betegségek által okozott felszívódási zavarok esetén, alkoholistáknál megfigyelhető. Egyes gyógyszerkölcsönhatásokban is csökken a B-vitaminok szintje (például bizonyos antibiotikumok, fogamzásgátlók esetében).

A folsavhiány különösen terheseknél veszélyes, mert a magzatnál a velőcső záródási rendellenességeit okozhatja.

Lactobacillus:

Életünk során tápcsatornánk igen nagy megpróbáltatásoknak van kitéve, hiszen helytelen étkezési szokásaink bizony túlterhelik az emésztőrendszert. A nagy mennyiségű, nehéz, túlfűszerezett étel és alkohol károsítják a normál bélflórát, amely pedig nélkülözhetetlen az emésztési folyamatokhoz, a jó bélműködéshez.

Leginkább károsító hatásúak azonban az antibiotikumok, mivel ezeket hosszabb ideig kell folyamatosan szedni. Ilyenkor elszaporodhatnak a belekben az amúgy normálisan, de kis mennyiségben előforduló gombák, melyek nehezen szüntethető hasmenéses állapotot idéznek elő. A bélflóra helyreállításában a Lactobacillus Acidophilus jelenti a segítséget. Az Acidophilus kedvezőtlen környezetet teremt a különféle kórokozók, például gombák (Candida Albicans), baktériumok (kóli bacillus, mikrokokkuszok) számára. További előnye, hogy ő maga is elősegíti egy gyenge antibiotikum, a colicin termelődését. Segít a tejfehérjék, az aminosavak és a laktóz feldolgozásában.

A Lactobacillus nemcsak a belekben, hanem például a hüvelyben is kifejti optimális hatását. Ez a fontos baktérium szerves összetevője a hüvely flórájának, itt is segít megakadályozni a Candida és más nem kívánatos mikrobák elterjedését. A gombák elszaporodásának gyakori helye még a láb és körmök. Az Acidophilus szedése ebben az esetben is segíthet, de a terápiát ilyenkor helyi kezeléssel is ki kell egészíteni.

A Lactobacillus Acidophilus a normál szájflóra alkotórésze, hiányában kelletlen szájszag alakulhat ki.

Vida Vitalis tartalmaz mikroorganizmusok, mint például Lactobacillus acidophilus, Lactobacillus casei és bifidobaktériumokat, az egészséges bélben általában rendelkezésre állnak ezek.

A Vida Vitalis ortomolekuláris terméket és árát itt megtekintheti >>

Ortomolekuláris medicina

...a betegség az egészség hiánya...

Az ortomolekuláris gyógyítás célja az egészség megtartása, valamint olyan betegségek kezelése, melyekben a szervezet saját, az egészség fenntartásához szükséges anyagai változnak meg. Maga a fogalom magyarázatot igényel. A szó a görög nyelvből származik "orthos" azt jelenti "helyes, megfelelő", "a molekula" az anyag legkisebb építőköve (amely még megőrzi az anyag jellemző tulajdonságait). Ennek alapján az ortomolekuláris medicina egy olyan kezelési módot jelent, amikor a megfelelő molekulákat a szükséges mennyiségben biztosítjuk a szervezet számára.

Linus Pauling amerikai Nobel-díjas vegyészprofesszor használta elsőként az ortomolekuláris medicina fogalmát. Ezzel jelölte azt a felismerést, hogy az emberi szervezetben a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek optimális koncentrációja szükséges ahhoz, hogy testi, szellemi és lelki téren jó közérzettel rendelkezzünk.

E látszólag egyszerű és egyértelmű megállapítással gyökeresen megváltoztatta az orvoslás alapelveit.

A vitamin-paradigma

A vitaminhiányon alapuló megfigyelésekből a 19. század vége felé keletkezett teóriák még jelenleg is alapjául szolgálnak a vitaminhiány okozta betegségek, a szükséges terápiák és az alkalmazott tápanyagok mennyiségének megítéléséhez. A vitamin-paradigma legfontosabb állításai a következők:

• Már csekély vitaminmennyiségekkel megakadályozható a hiánybetegségek kialakulása.

• Ezeket a mennyiségeket a kiegyensúlyozott táplálkozás teljes egészében biztosítja, s ennél nagyobb adagokra - például hiánybetegségek megelőzése céljából - egyáltalán nincs szükség, sőt még kárt is okozhatnak.

• Azok a betegségek, melyek nem vitaminhiány következményei, vitaminokkal nem enyhíthetők.

• Kellően kiegyensúlyozott táplálkozás mellett nincs szükség vitaminpótlásra.

1935. és 1945. a vitaminkutatás számos úttörője részesült Nobel-díjban. Ezen időszak jelentős eredményei közé tartozik a pellagra-betegek kezelése nagy adag B3-vitaminnal, az E-vitaminnal kapcsolatos vizsgálatok és az a felfedezés, hogy a B3-vitamin különböző ízületi betegségek terápiás célú kezelésére alkalmas. Az ötvenes években használtak először nagy dózisban B- és C-vitamint a skizofrénia és más pszichés megbetegedések kezelésére.

A vitamin-paradigma eddigi legjelentősebb és leghatásosabb cáfolata 1968-ban jelent meg a Science című rangos szakmai lap hasábjain. Ez volt Linus Pauling ortomolekuláris pszichiátriáról írt cikke, melyet még több beszámoló követett, elsősorban a C-vitamin megfázásokra, rákos megbetegedésekre, érelmeszesedésre és szívbetegségekre gyakorolt hatásáról. A vitamin-paradigma azonban szívósan tartotta magát, annak ellenére, hogy az általa sokat emlegetett vitamin-toxicitást, mely vitamin-túladagolás következménye, idáig még senki sem bizonyította.

Linus Pauling megfogalmazása a következőképpen hangzott:

"Az ortomolekuláris medicina a jó egészség megőrzésére és a betegségek kezelésére törekszik oly módon, hogy az emberi szervezetben változást idéz elő olyan anyagok koncentrációjában, melyek a szervezetben egyébként is megtalálhatók és a jó egészségi állapothoz szükségesek."

Orvosok és terapeuták rendíthetetlen munkájának köszönhetően az ortomolekuláris medicina a hagyományos orvosi biokémia és a természetes gyógyászmódok közti hidat kezdi megteremteni. Időközben az ortomolekuláris medicina négy fő tartópillére különült el:

• Hiányállapotok megszüntetése. Közismert példa erre a terhesség alatt fellépő hipokróm (vashiányos, folsavhiányos) anémia és ennek megszüntetése folsavval és vassal, vagy a hashajtó szerek mértéktelen használata miatt kialakuló kálium- és magnéziumhiány, s ennek kezelése káliumsókkal. 

• Megnövekedett szükséglet. A nagyobb szükséglet egyedi biokémiai adottságok miatt is létrejöhet, főként azonban az anyagcsere megváltozott feltételei és a vele szemben támasztott követelmények következménye. Példaként a műtétet követő magasabb C-vitamin-szükségletet említhetjük. 

• Megavitamin-terápia, mellyel egy-egy tápanyag hatásspektrumát gyógyszerként alkalmazza. 

• Megelőzés. Nagyszabású tanulmányok támasztják alá, hogy a vitaminbevitelnek krónikus-degeneratív betegségek megelőzésében fontos szerepe van.

Összességében elmondható, hogy szinte nincs olyan állapot-legyen az fiziológiás, vagy betegség-amikor ne lenne szükség jól megválasztott és hangsúlyozottan személyre szabott vitamin -nyomelem -ásványi  anyag pótlásra.

Ortomolekuláris terápia komplex biológiai rendszerekkel

Az ortomolekuláris terápia gyakran különálló vegyületek keverékeit alkalmazza, így vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, aminosavakat és zsírsavakat. Egy-egy hatóanyag nagy dózisával kezelhetők betegségek vagy működési zavarok, ám a terapeuta nem lehet biztos abban, hogy minden szükséges vegyületet felírt, ami a kórképnek megfelelő. Ezenkívül a biológiai rendszerhez juttatott szervetlen (élettelen) anyagokkal nem használjuk ki a biológiai szabályozókörökön keresztül történő befolyásolás minden lehetőségét. Hasonlóképpen az egyes alkotóanyagok szinergisztikus (egymást segítő) kölcsönhatását sem. A megoldást a komplex biológiai rendszerek bevitele jelenti, ilyenek például az enzimes élesztősejtek, melyeket oxigénellátás mellett gyümölcslevet, búzacsíra-kivonatot és búzacsíraolajat tartalmazó táptalajon tenyésztenek. A keletkező sejttenyészetet nem hevítik fel, és nem tartalmaznak tartósítószert sem. A külföldi gyógyszertárakban "Zell Oxygen" (Sejtoxigén) néven kaphatók.

A komplex élő sejtvitaminok immunstimuláló szénhidrátstruktúrákat és olyan létfontos aminosavakat és fehérjéket tartalmaznak, melyek pozitívan befolyásolják a nem specifikus, sejtes immunválaszt, az ellenanyag-termelést és az immunglobulin-A képződését, továbbá a bélnyálkahártya immunstimulációját biztosítják.

Az enzimek [szuper-oxid-diszmutáz (SOD), a citromsavciklus enzimjei, kataláz, citokróm-oxidáz, redukált glutation, valamint kéntartalmú aminosavak, aktív SH-csoportok, β-karotin, természetes szelén, koenzim-A és egyéb enzimek] is igen fontosak a sejtek védelmében és a méregtelenítésben (a szárított élesztőkészítménynek körülbelül 50%-a enzim). A szerves B-vitaminok (beleértve a folsavat, biotint), ásványi anyagok és nyomelemek hatékonyabban serkentik az anyagcserét.

Az Ortomolekuláris Medicina terápiás lehetőségei nagyon sokfélék lehetnek:

1. Méregtelenítés a sejtekben, a bélflóra szabályozása, regenerálása
2. Az immunrendszer erősítése (védekezőképesség fokozásával)
3. Az oxigén-felhasználás javítása, a sejtlégzés fokozása
4. Védelem a szabad gyökökkel szemben
5. Betegségeket és műtéteket, különösen sugár- vagy kemoterápiát követő hagyományos terápia támogatása (kiegészítése)
6. Egyoldalú táplálkozásból adódó kockázatok megszüntetése
7. Élsportolás támogatása a sejtszintű stressz csökkentésével
8. A teljesítőképesség fokozása
9. Anti-aging
10. A sejtek degenerálódásának kivédése (daganat-megelőzés)
11. A szövetek regenerációs készségének fokozása
12. Krónikus betegségek kezelése, féken tartása
13, Testi-lelki méregtelenítés megelőző célzattal
14. Testi-lelki méregtelenítés terápiás célzattal
15. Higany- amalgám- és nehézfém-kivezetés, amalgám-csere esetén megelőző terápiás kezelések, szájüregi problémák felszámolása
16. Gyulladásos betegségek okainak és következményeinek felszámolása
17. Enzimterápia
18. Allergia, ekcéma, bőrbetegségek belső okainak felszámolása
19. Bébi-start program felkészülés és meddőség okainak felszámolása
20. Rehabilitáció, rekreáció, betegségekből történő felépülés támogatása

Vida Vitalis ortomolekuláris termékünket itt megtekintheti>>